"Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, hogy mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat.
A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi sem múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép - s elment és mindezt elmondta Momonak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak. Így tudott Momo figyelni"