Most könyvekről írok, mert az utóbbi egy-két hét alatt befaltam néhányat. Hát itt van mindenek előtt a Viskó című könyv, ami 10 millió példányban fogyott eddig. Hát ez elképesztő siker, és a recenziók is áradoznak róla. Hogy aki vesz egyet, az visszamegy és vesz még tízet, húszat, ötvenet a barátainak is. Hát én nem tudom. Persze el kell olvasni, hát hogy a fenébe ne kelljen azt a könyvet, amely ekkora hatással van az emberekre, de azért ne azzal a slungal, hogy na most aztán hű, mekkora drágakövet zsákmányoltam.

Hát valami ESZMÉLETLEN jó volt mindkét előadás!!!! Pedig hogy hezitáltam, hogy túlzás egymás után három műsort megnéznem, de nem, de nem, nem túlzás!

Felfedeztem, hogy a közeli Klébelsberg Kultúrkúriában egy parádés színházi előadás lesz szombat este, hát gyorsan elugrottam, és vettem jegyet magamnak. Aztán még kettőt, mivel az összes lányom csatlakozott hozzám. A fiúk viszont egyik sem - a nagyobbik azzal próbálta menteni magát, amiért kibújik a családi program alól, hogy Kínában él... Jó kifogás!

Szabó Magda Régimódi történetét dolgozta fel a Veszprémi Színház - az ő vendégjátékukat láthattuk.

Vasárnap leadtam egy újabb könyvem kéziratát, és ilyenkor van egy kis szusszanásni időm, vagy legalábbis azzal áltatom magam. Sokáig nem sikerül, mert beúsznak a tudatomba az elmaradt dolgaim, és háborgatnak. No, de annyira azért nem hagyom magam, ma is két órát túráztam a botjaimmal, igen erőteljes tempóval.

Valóságos sportlady lettem!
Két hete kaptam egy pár nordic walking botot, és azóta azzal túrázom. Naponta egy órát. Tegnap másfelet. Nem hangzik soknak időben, de távolságban nagy. Az én gyors menetelésemmel felmegyek a közeli hegy tetejére, ott még messze-messze masírozok, majdhogynem Ürömig. (Solymáron lakom.)

Augusztus 20.-ig le kell adnom egy kéziratot a kiadónak, és most nagy hajrában vagyok. Utána sem lesz sokkal jobb a helyzet, de azért egy gonddal kevesebb. Azért történt egy-két érdekes dolog velem azon kívül is, hogy verem a számítógép tasztatúráját. A múlt héten pénteken a Kossuth Rádióban voltam, özvegyekről szólt a műsor, és ehhez kellett szakértőként hozzászólnom. Érdekes volt a 3-4 özveggyel készült beszélgetés - köztük Aigner Szilárddal, aki ugyan már húsz éve házasságban él, de ezt megelőzően elveszítette fiatal első feleségét.

Néhány hét viszonylagos nyári könnyedség után azon kaptam magam, hogy temérdek faladatom van. Megpróbáltam valamiféle rendet teremteni, összeírtam negyed évre előre, hogy miket kell megvalósítanom, és beosztottam, határidőket tűztem ki. Kicsit elborzasztó, mert bár szerencsére minden feladat nekem való, szeretem őket, de túl sokan vannak.

Mögöttem ez a csiga-biga vajon mi lehet? Nem talált!

Tegnap elkezdtük az új könyvet Judittal. Órákig mesélt, én pedig felvettem egy diktafonra, amit aztán távozásakor zsebre vágtam. Aztán levettem a sortomat és beáztattam egy lavórba, jó sok Bioponnal együtt. Aztán, mikor egy idő múlva a mosógépbe akartam tenni, akkor észrevettem, hogy a diktafon a zsebében van.

Ez nagy veszteség, nem csak a több órás hanganyag veszett kárba, hanem a diktafon is, ami legkevesebb 20.000 ft.

Minden este odadobom magam a szúnyogoknak prédának, illetőleg feltöltőállomásnak. Megbeszéltem magammal, hogy ugyan mit számít nekem az a kis vérveszteség, nekik meg az életüket jelenti. Viszont megharagudtam rájuk, mert hát az ember gyarló lény, elvárná, hogy jótett helyébe jót várjon, de nem, ők az önként adott ajándékom fejében jól megcsípnek és még viszketegséget is okoznak, és ma éjjel is újabb 200 viszkető dudort kaptam az előző ezer mellé.