Minden este odadobom magam a szúnyogoknak prédának, illetőleg feltöltőállomásnak. Megbeszéltem magammal, hogy ugyan mit számít nekem az a kis vérveszteség, nekik meg az életüket jelenti. Viszont megharagudtam rájuk, mert hát az ember gyarló lény, elvárná, hogy jótett helyébe jót várjon, de nem, ők az önként adott ajándékom fejében jól megcsípnek és még viszketegséget is okoznak, és ma éjjel is újabb 200 viszkető dudort kaptam az előző ezer mellé. Most ez éppen olyan, ha a tankoláskor nem elégednénk meg a benzinnel, hanem még kékre zöldre vernénk a benzinkutat. Hát mit mondjak, spirituálisan fejletlen népség ez a szúnyog társaság, van még mit fejlődniük, azt gondolom, mire meg tudják különböztetni a jó szándékú adakozót  a rossztól, aki nem hogy nem ad, de még az életüket is elveszi.

Kaptam egy ötletet, hogy baldachint lehet kapni ellenük. Nehéz elképzelnem, sajtnak érezném magam egy búra alatt, de biztos ezerszer jobb, mint ilyen inkvizíciónak kitenni magam.

Másik újság, hogy elkezdtem tanulni a tudatos álmodást - ami tavaly nyáron spontán egyszer sikerült - és most azonnal az első éjjel sikerült! Ez nagyon jó lehetőség az önismeretre és önfejlesztésre. Csak így tovább, hajrá Magdi!