Augusztus 20.-ig le kell adnom egy kéziratot a kiadónak, és most nagy hajrában vagyok. Utána sem lesz sokkal jobb a helyzet, de azért egy gonddal kevesebb. Azért történt egy-két érdekes dolog velem azon kívül is, hogy verem a számítógép tasztatúráját. A múlt héten pénteken a Kossuth Rádióban voltam, özvegyekről szólt a műsor, és ehhez kellett szakértőként hozzászólnom. Érdekes volt a 3-4 özveggyel készült beszélgetés - köztük Aigner Szilárddal, aki ugyan már húsz éve házasságban él, de ezt megelőzően elveszítette fiatal első feleségét.

No, de az igazán érdekes, hogy utána találkoztam egy gyászterapeuta ismerősömmel, aki légzés technikával és vezetett meditációval segít a hozzá fordulókon. Engem is megajándékozott egy ilyen üléssel, és különleges élmény volt. Mentünk vissza az életemben időben, majd még tovább, és egyszer csak apácának láttam magam, aki egy rózsakertben sétál, és megszúrja az ujját egy tüskével, úgy, hogy kiserked a vére. Majd jött egy marcona katona, aki bánt engem. Én váltig mondogatom, hogy nem haragszom rá, szegény katona, csak nekem azért szörnyű ez az egész. Majd váratlanul egy nagy kővel szétloccsantottam a fejét.
Hát így lehessen nekem hinni, ha azt érzem és mondom, hogy nem haragszom.