Most könyvekről írok, mert az utóbbi egy-két hét alatt befaltam néhányat. Hát itt van mindenek előtt a Viskó című könyv, ami 10 millió példányban fogyott eddig. Hát ez elképesztő siker, és a recenziók is áradoznak róla. Hogy aki vesz egyet, az visszamegy és vesz még tízet, húszat, ötvenet a barátainak is. Hát én nem tudom. Persze el kell olvasni, hát hogy a fenébe ne kelljen azt a könyvet, amely ekkora hatással van az emberekre, de azért ne azzal a slungal, hogy na most aztán hű, mekkora drágakövet zsákmányoltam. Spirituális kérdéseket feszeget, és tényleg segít egy kicsit más nézőpontból is vizsgálni a dolgokat, és el is töprengünk a dolgokon, és ez nem kis teljesítmény egy könyvtől, ez is a cél. Nem írom meg, miről szól, mert a neten megtalálható.

A másik könyv A utolsó tanítás Randy Pausch fiatal egyetemi tanár könyve, aki mielőtt meghalna rákbetegségében tart egy előadást az egyetemen, gyakorlatilag összegzi életének tapasztalatait, részben három kicsi gyermekének szánva örökül. Maga az előadása sokkal lehengerlőbb - fent van a neten - de azért a könyv is tartalmaz pár megszívlelendő dolgot, de nem is ez a legnagyobb erénye, hanem az elfogadás, ahogyan szembenéz a halállal.

A harmadik könyv Nádas Péter könyve: Saját halál. Na, ezt a könyvet évek óta rakosgatom, és soha nem olvastam el, pedig már Polcz Alaine is emlegette, de valahogyan nem fűlt hozzá a fogam. Most igen, ki tudja, miért? És hát nem bántam meg, mert a szívinfarktusa következtében klinikai halál állapota került író nem akárhogyan írja le az átélteket - pont úgy, ahogyan egy jó író képes rá. Szóval ez igen, ez hatással volt rám.

Most Pál Feri könyvét olvasom: Tükör által világosan. Ő egy nagyon jó fej pap. Azt írja a szerkesztő: "Annak, aki naprakész szeretne maradni a budapesti szellemi élet sokszínűségében, Pál Ferenc előadásai megkerülhetetlenek, hiszen mára vitathatatlanul a fővárosi értelmiségi folklór részévé váltak. Hála Istennek, most már nem csak szájhagyomány útján terjedhetnek gondolatai!" Hát én értelmiségi vagyok, de nem hallottam pálferiről - mert így emlegetik, mindaddig, míg egy barátnőm azt nem mondta: eeeeszméletlen gyönyörűen beszélt rólad pálferi!!!!
Ki az a pálferi, és honnan ismer, és tetszem neki??? Ő egy pap. Jaaa!
Megnéztem az interneten, fenn vannak az előadásai, de akkora mennyiségben, hogy soha nem derül ki számomra, milyen összefüggésben beszélt rólam, a barátnőmnek is csak rémlett, hogy a Partitúra című könyvem kapcsán. Mert hogy ritkán találkozunk ezzel a barátnőmmel, és már régebben hallott rólam beszélni.
És ritkán is levelezünk, de például utoljára valamin eszmét cseréltünk, és a végére minden apropó nélkül odavágta: és különben is gyere el ma a pálferire!!!

Hát én nem vagyok egy menős, főleg, ha be kell menni a városba. Úgyhogy gondoltam, megy a csuda.

Az idei Ünnepi Könyvhéten mentem dedikálni, és persze korábban, hogy bóklászhassak a Vörösmarty téren. Azzal az elhatározással mentem, hogy nem veszek könyvet, ha beledöglök akkor sem, nem költök pénzt! Hát költöttem. Megláttam pálferi könyvét, és nem tudtam ellenállni.

De csak most olvasom. A könyveknek megvan a titkos élete, ott várnak várakoznak a könyvespolcon, és egyszer csak az ember azt veszi észre, hogy olvassa. Nem tudni miért akkor, biztosan felülről navigálják ezt a dolgot. Szóval pálferivel alszom el mostanság, bevallom. És azt is, hogy igen-igen jó társaság.